2010. január 23., szombat

Előszó

Hosszú életem volt, hosszú és értelmetlen. Semmibe vettem ezeket a lényeket egészen addig, amíg Őt meg nem ismertem. Ő az, aki értelmet adott a létezésemnek. A tűz, ahogy nyaldosta a testemet még soha nem volt ilyen lágy. A tudat megnyugtatott, hogy Ő, akiért elsorvadt szívem dobog, életben van.

Nincsenek megjegyzések: