2010. november 5., péntek

16. fejezet - Orosz rulett

Az éjszaka csendes homályát lassan megtörte a felkelő nap piros sugara, így jelezve egy újabb nap eljövetelét. Egész este ébren voltam és a mellettem fekvő személyes Csodámat figyeltem. Tudtam, hogy mit kért tőlem, de egyszerűen képtelen voltam elé állni, és azt mondani neki, hogy elhagyom, és soha nem láthatjuk egymást. Tudom, hogy erős probálna maradni, de a szemei mindent elárulnának.

Amennyire lehetséges volt, olyan halkan keltem fel az ágyból. Destiny csak sóhajtott egyet, majd békésen aludt tovább. A torkomat marták a könnyek, amiket nem engedhetek szabadjára. Miatta kell erősnek lennem, és elmennem. Nem sodorhatom veszélybe. Remegő kézzel fogtam hozzá a levél írásához, minden egyes szó leírása komoly erőfeszítésembe került.

Destiny!

Megígértem, hogy nem megyek el szó nélkül, ezért írok. Gyenge vagyok, nem tudok a szemedbe nézni, hogy ezeket elmondjam neked.
Szeretlek Destiny, jobban, mint bármit ezen a világon. Te adtál értelmet az életemnek, a tudtodon kívül megváltoztattad azt. A szívem soha nem dobogott másért, csak érted. Te vagy a Napfény, ami megvilágítja sötét lelkemet, általad lettem jobb ember én is.
Sajnos a csodák nem tartanak sokáig. Elhagyni téged életem legnehezebb döntése. Önszántamból soha nem tenném meg. Azonban akárhol is legyek, örökké velem leszel. Smaragd tekinteted, mosolyod, szavaid, minden egyes érintésed emlékét magammal viszem, és ezt nem veheti el tőlem senki.
Nehéz a szavakat megtalálni, ha az ember örökre búcsúzik. Kérlek, tegyél meg mindent, hogy boldog légy!

Örök szerelemmel:
Damien


Egész testemben remegtem. Olyan érzés volt, mintha a szívemet ott helyben téptem volna ki, és tettem volna le a konyhapultra. Végül is, tényleg megtettem. Belenyúltam a nadrágom zsebébe, ahol még mindig rejtegettem az eljegyzési gyűrűt. Letettem a levél mellé, majd Ő eldönti, mit csinál vele. Odalenn úgysem lesz rá szükségem.

Halk léptekkel visszasétáltam az ágyhoz, felvettem a pulóverem, majd Destiny fölé hajoltam. Mélyen beszippantottam az illatát, végigsimítottam selymes haján, majd ajkammal lágyan megérintettem az övét. Az utolsó érintések. A mellkasom ólomsúlyú volt, ahogy egyre távolodtam az ágytól, és a lakástól. Az utcára érve ordítani lett volna kedvem. Mennyi fájdalmat képes elviselni egy emberi test?

Elindultam a Scott villa felé, hogy találkozzak Rogerrel. Nem vagyok képes várni hétfőig. A mobil épp hogy csak kicsengett, már fel is vette a férfi.
• Valami baj van? Hol van Destiny? – hangja tele volt őszinte aggodalommal és félelemmel. Nagy nehezen tudtam rávenni magam, hogy megszólaljak, és ne csak a fájdalmas üvöltés törjön utat magának.
• Destiny jól van, még alszik. Amiatt hívlak, hogy ma intézzük el a dolgunkat, és utána váljunk el egymástól. Nem vagyok képes tovább hazudni neki.
• Hol vagy most?
• A házatoktól három utcányira van egy park. Legyél ott negyed óra múlva.
• Rendben. Ott találkozunk.

Az időjárás mintha a kedvemet tükrözte volna vissza. A fák színes lombkoronát öltöttek magukra, az égen sűrű, sötét felhők úsztak lassan. Mintha bármelyik pillanatban kitörne a vihar. Leültem az egyik padra, miközben szemem egy kismadárra szegeztem. Próbáltam minden gondolatommal a kis állatra figyelni, elemezni a mozdulatait, de képtelen voltam rá. Az emlékek kegyetlenül, és megállíthatatlanul törtek utat maguknak. Láttam magam előtt Őt, amint minden vasárnap a kismadarakat eteti a város több parkjában, vagy az állatmenhelyen közösen végzett munka közben mennyire szomorú volt szegény állatok miatt, és legszívesebben mindet hazavitte volna.

Engedtem hát ezeknek a gondolatoknak, megérdemelve a kínzást, amikor egy kéz érintett meg a vállamon. Roger állt mellettem, arca aggodalmat tükrözött.
• Tudod, azért csodállak. Lehet, hogy nem lettem volna képes elhagyni a szerelmemet.
• Az Ő érdekében tettem. Így jobb lesz neki. De most térjünk a lényegre. Ami a történetből kimaradt, az az, hogy hogyan lehetek Démon. Meg kell szereznem egy kiválasztott lelket, és átváltoztatnak. Amennyiben nem teszem, biztos halál vár rám, és a lelkem örökre az Alvilág pokoli tüzében fog égni. Nem kertelek, mert nincs rá időm. Te vagy a kiválasztott személy. A lelked kell az Alfáknak, amit már teljesen megértek a történeted miatt.
Szavaimat hosszú csend követte. Próbáltam valamit leolvasni a férfi arcáról, de ez szinte lehetetlennek tűnt. Vártam, hogy megeméssze a hallottakat, amikor egyszer nagyon halkan megszólalt.
• Mit kell tennem? – Teljesen összezavarodva néztem rá. Csak úgy felajánlaná a lelkét? – Nem érdekel mi lesz a nyavalyás lelkemmel. A családom, ők számítanak. Én tettem régen egy ígéretet, és nem szegem meg. Vidd el magaddal és soha ne gyere vissza. – Roger arca teljesen elszánt volt, tisztában volt a tette következményeivel.
• Csak ígéretet kell tenned nekem. Ezután kezet fogunk. Ennyi az egész. Egy lélek ára.
• Ezennel megígérem, hogy lelkem Neked adom halálom után.
Kinyújtotta a kezét, én pedig belecsúsztattam az enyémet. Az égető érzés erősebb volt, mintha az én kezem is lángra kapott volna. Gyorsan el is rántottam, döbbenten néztem a tenyeremre. Középen egy fekete folt helyezkedett el, gondolom egyfajta jelként. Roger mélyet sóhajtott, majd pedig felállt.
• Mondanám, hogy sok szerencsét, de a magadfajtának lenni nem szerencse, hanem inkább átok. Azonban azt köszönöm, hogy legalább hónapokig boldoggá tetted a lányom.

Nem adott lehetőséget, hogy válaszolhassak neki, egyből elment. Megtettem. Elvettem Roger lelkét, amire régen vágytam. Most örülnöm kellene, végre Démon lehetek, de mégsem vagyok az. Szeretnék egyszerű ember lenni, aki kemény munkával keresi meg a kenyérre valót, otthon szerető felesége és gyermekei várják. Ez a jövőkép olyannyira távoli volt, mint hogy én újra ember leszek. Az ég hangos dörgéssel jelezte a vihar közeledtét. Már épp felállni készültem, hogy valami félreeső helyet keressek, és hívjam Cole-t, amikor megéreztem a jellegztetes égett szagot, majd pedig leült mellém Alarick.
• Végre megtetted. Tudod, már azon kezdtem el gondolkozni, hogy beijedtél. Fogadtam az egyik démonnal. Sajnos ő nyert. Nem tagadom, vicces lett volna, ahogy magyarázkodsz az Alfák előtt – gonoszan felkuncogott, miközben még egy pillantásra sem méltattam őt. – Bár, kicsi démonka, ennek még megvan az esélye. Tudod, egy kicsit mérgesek amiatt, hogy nekem támadtál, meg enyelegtél a szexi kis vörössel.
• Neki ehhez semmi köze. Semmit nem tud a világomról.
• Ne nekem magyarázkodj. Talán sikerül meggyőznöd a főnököket.

Megérintette a vállam, majd pedig el is tűnt a park, mi pedig zuhantunk a semmibe. Pár pillanat alatt az Alvilág kapuja előtt találtam magam. Alarick kinyitotta a kaput, majd pedig egyből az Alfák terme felé vette az irányt. Odabennt már várt rám Cole is, és a három vezér. Arcuk szokás szerint nem látszott, csak a kavargó sötétséget láttam. Nem akartam, hogy a félelem eluralkodjék rajtam, próbáltam minél erősebbnek látszani.
• Feleslegesen próbálkozol, Balthazar – szólalt meg az egyik Alfa. – A szagod elárul. Csak úgy bűzlesz a félelemtől. Megjegyzem, van is okod rá.
• Térjünk a tárgyra, nem érünk rá egész nap egy egyénnel foglalkozni. – A középen ülő Alfa felállt, mire mélyen meghajoltunk. – Gyere közelebb, Balthazar, látni szeretném a tenyered.
Felszegett fejjel indultam el felé, miközben kitartottam a kezem, hogy maga is láthassa a tettem következményét. Az Alfa elmélyülten tanulmányozgatta a jelet a kezemben, majd pedig intett, hogy lépjek hátra.
• Bevallom, nem gondoltam volna, hogy valaha is sikerül megszerezned egy Bukott lelket. Kissé hálátlanok lettek, és mintha az emlékezetük is megromlott volna. Bár lehet Roger mégsem olyan feledékeny, mint a többiek. Tehát a feladat végrehajtva. Ezzel elégedett vagyok Balthazar, azonban vannak viselkedésbeli problémáid, amiket érdemes lenne megvitatni.
Hallottam, hogy a hátam mögött Alarick halkan felkuncogott. Bizonyára nagyon élvezte a kiszolgáltatott helyzetemet.
• Uraim, én – kezdtem bele a magyarázatomba, de belém is folytották a szót.
• Itt senki nem adott neked engedélyt arra, hogy megszólalj. – Engedékenyen meghajtottam a fejem, jelezve, hogy megértettem a figyelmeztetést.
• Szóval, egy feljebbvalódnak nekitámadni nem éppen a legokosabb ötlet. Azonban Alarick meséjét, miszerint különös jeleket észlelt nálad, Cole is megerősítette, ami miatt úgy látjuk a gyanunk beigazolódni látszik. Az Alfák nagyon ritkán jelennek meg a Démonok között. Mi uralkodunk már hosszú évszázadok óta, és még nem láttuk, hogy bárki másban meglennének a származásra utaló jelek. Ha nem tévedünk, akkor benned végre megtalálhattuk. Ritkaság, hogy valakiben meglegyen a Pokoli szikra. De erre visszatérünk az átváltoztatásod után.
Teljesen értetlenül meredtem rájuk. Pokoli szikra? Azt sem tudom, hogy miről beszélnek, de nem is érdekel. Átváltoztatás? Hát mégsem a békés halál vár rám? Szörnyeteg leszek, akárcsak ők. Az utolsó reményem az volt, hogy az emlékeimnek köszönhetően megtarthatom az emberi részem egy apró darabját, de legfőképp Destiny emlékét.
• Még egy apróság. Roger lánya, a kis vörös. Mivel apjának előélete nem makulátlan, valószínűleg a gyerek is örökölte a géneket, és az utolsó Nephilimmel hozott össze a sors. Hát, Balthazar, ez igen nagy gond. Egyszerű félvérként nem ismerheted a legendáinkat. Az egyik legfontosabb úgy szól, hogy ha egy démon, legyen teljes értékű, vagy nem, összefekszik egy Nephilimmel, és az megfogan, a gyerekük képes lesz megdönteni az Alfák, és a Hatalmasok uralmát, ezzel végre megteremtve az egyensúlyt. Ez kevesebb lelket jelentene nekünk, amit sajnos nem engedhetünk meg. A Hatalmasok néha nagyon fogékonyak egy Démontól érkező fülesre, miszerint megtalálta az utolsó elő Nephilimet. Hálájuk jeleként felajánlották a lelkét. Ne ess kétségbe Balthazar, kicsi vörös barátnőd nemsokára vendégszeretetünket fogja élvezni.

Az elhangzottak után teljesen darabokra estem. Micsoda veszélybe sodortam Őt, és most még lehetőségem sem lesz, hogy figyelmeztessem. Reményvesztetten rogytam térdre, a vállaimat úgy éreztem mázsás súly nyomja. Miattam fog meghalni…
• Annyira ne bánkódj, teszünk róla, hogy hamar elfelejtsd a Nephilimedet. Az átváltoztatásod során el fogod veszíteni az emlékeidet. Sokminden elhangzott itt, amire nem lenne jó, ha emlékeznél. – Az Alfa hangja gonoszan csengett, amitől kirázott a hideg. Nem akarok ilyen szörnyeteg lenni.

Kétségbeesett lépésre szántam el magam. Abban reménykedtem, hogy ha nekitámadok valamelyiknek, akkor megölnek. Ökölbe szorítottam a kezem, és elindultam feléjük. Azonban alig hogy megmozdultam, két erős kar fonódott a kezemre. A testőrök erősen tartottak, mozdulni sem bírtam.
• Na de Balthazar, ez nem volt szép dolog. Ne félj, annyira nem fog fájni. – Az Alfa gúnyosan felkuncogott, majd pedig a testemet beborította a tűz.
Éreztem, ahogy a tűz nyaldossa a testemet, a tehetetlenséget, hogy mozdulni sem bírok. Hosszú, értelmetlen életem most tovább folytatódik, miközben Őt veszélybe sodortam. Utat engedtem a feltörni készülő kiáltásnak, ami miatt a torkomba kúsztak a lángok. Még egyszer láttam magam előtt Destiny arcát, majd pedig a mindent elborító fájdalommal együtt a világ teljes sötétségbe öltözött.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága barátnőm!
Mint mindig most is remek lett ez a rész is, de annyira sajnálom, hogy Damien elment :'(
Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz Destinyvel, és a babával.
Gratulálok, nagyon szuper lett!
Puszi: Join

Hugi írta...

Carrie!
Ennyi?! :O
És...és...és...mi lesz Destinyvel? Na meg persze a babával?
Hogy te milyen gonosz vagy...
Így abbahagyni...
Ehhez már szólni se tudok.
Na jó, azt hiszem eleget szidalmaztalak. Most egy kicsit dícsérlek is, bár nem mintha tudnék újat mondani :D
Nagyon jó lett, mint mindig.
Tehetséges vagy, de ez nem újdonság, mindenki tudja :D
Izgatottan várom a folytatást, és remélem az új részben (vagyis a Gyönyör és kárhozat 2-ben) nem leszel olyan gonosz.
Sok puszi és sok gratula. Na meg persze jó nagy ölelés :D
A te Cucokod :P :D

Carrie írta...

Dragaim!

Join, köszi, hogy irtal, meg hogy mindig segitesz. Nehez volt megirni ezt a reszt, es en is sajnalom Damient, de rossz penz nem vesz el :)

Hugi, a gonoszsag eredendöen fakad belölem :)
Nem igerhetem, hogy nem fogom az olvasoim idegeit kinozni, de azert megprobalok egy kicsit jo lenni :)

Sok puszi Nektek, es köszi, hogy irtatok

Leander88 írta...

Édes drága egyetlen Carriem!

Végre sikerült nyugodtan, egyedül végigolvasnom a történetedet. Teljesen le vagyok nyűgözve!
Persze, olvastam már tőled számtalan remekművet, de ez...
Annyira tökéletes Damian/Balthazar vagy! Szinte tapintani lehetett az érzelmeket, láttam magam előtt minden egyes momentumot, éreztem a fájdalmát, hallottam a csendben elsuttogott szerelmes vallomásokat. Megbabonáztál, lenyűgöztél, kiforgattál ebből a világból és egy olyan helyre repítettél, ami csupa dráma, csupa szerelem és színültig van érzelmekkel.
Miközben olvastam, rengeteg kommentelnivaló jutott eszembe, ezek egy részét sajnos elfelejtettem, mire a végére értem :D
Az elején kuncogtam a Vivienes fejiken, mert bár semmi közük nincs hozzám, valahogy sikerült pár apró jellemvonásában magamra ismernem. x'D
Amikor David meghalt, sírtam. Amikor Damien rájött, hogy el kell hagynia Destinyt, zokogtam. Amikor az utolsó fejezethez értem, újra kellett kezdenem, mert már nem láttam a könnyektől.
Nagyon megkapó módon sikerült leírnod mindazt, mit ők érezhettek, teljesen bele tudtam élni magam. Csodás történetet álmodtál meg, kalandos-szerelmes-fájdalmas világot, ahol nem minden fehér vagy fekete, hanem a szürke ezernyi árnyalata adja ki a dolgok igazi értelmét, a lelkek valós mélységét.

Örök hálával tartozom Neked ezért, és szívből remélem, hogy hamarosan mindannyian megtudhatjuk, hogy alakul e két, látszólag teljesen összeférhetetlen ember élte.
Milliónyi csókot küldök, hatalmas, szeretettel teli baráti ölelést és tengernyi ihletet.

Vigyázz magadra kedvesem!

Csók: Lea (az ördögi gonoszsággal megáldott barátnő ;))

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon szép lett. És egyetértek azzal, amit Leander88 is írt.
Puszi: Crystal

Carrie írta...

Egyetlen Leam!
Igazabol nem tudom, mit mondhatnek. Nagyon nagyon szepen köszönöm, hogy elolvastad, es meg jobban köszönöm a kommentet.
Hat igen, valoszinuleg tökeletes pasi lehetnek :D
Annak kivaltkepp örülök, hogy sikerült visszaadnom az erzelmeket, pedig szamomra ez a legnehezebb.
Hat, ja, Vivien... Szerintem minden nöben van egy kis resz belöle, ahogy Destinyböl is. Erdekesebb szemelyisegnek tartom, de annyira nem, hogy megerdemeljen egy nagyobb szerepet, bar meg kitudja :D
Köszönök minden egyen könnycseppet, es leirt szot!
Remelem a kesöbbiekben sem okozok neked csalodast.
Sok sok puszi es öleles :D

Cryslat, nagyon szepen köszi, hogy irtal. Eröt adtok nekem, amiert örök halam! Sok puszi