2010. március 5., péntek

4. fejezet - Vivien

Reggel nyolc óra. Megint fel kell kelni. Újabb nap a kávézóban. Vártam a kitörési lehetőségre, arra az emberre, aki kiragad. Nem arra születtem, hogy egész életemben kávét főzzek. De most jelenleg jó lesz ez is. Felkeltem, majd az utam a fürdőbe vezetett. Forró vízzel letusoltam, ami most nagyon jól esett. Kentem magamra egy adag testápolót is.
Felvettem egy farmert, és egy szűk felsőt és a kedvenc magas sarkúmat. Gyorsan kisminkeltem magam, kihangsúlyozva kék szemeimet.
Elégedetten néztem a tükörbe. Szépnek tartottam magam, mások is annak tartottak, aminek előnyét sokszor ki is használtam. Mosolyogva léptem ki a lakásom ajtaján, majd elindultam dolgozni. A séta alatt sok elismerő pillantást bezsebeltem, amire a mosolyom csak még szélesebb lett.
Hamar odaértem a kávézóhoz. Már néhány pincérlány itt volt, gyorsan én is átöltöztem az egyenruhámba. Egyszerű fehér póló, és térdnadrág volt a munkaruhám. A hajamat laza copfba fogtam, felraktam egy finom réteg szájfényt, és kiléptem az eladótérbe.
A lányok már nekifogtak az asztalok megterítésének, én is beálltam segíteni. Az egyikükkel nagyon jóban voltam. Kate nagyon egyszerű teremtés volt. A kávézó mellékállás volt neki, hogy tudja fizetni az egyetemet. Törékeny testlakatú lány volt, nagy, barna szemeit még jobban kiemelte hófehér bőre, és vállig érő világosszőke haja. A maga módján nagyon is csinos volt, mosolya barátságos. Tulajdonképpen ő volt az egyetlen ember, akihez már baráti viszony fűzött. Nem voltam barátkozós típus, inkább olyan kapcsolatok kiépítésére törekedtem, amiből érdekem fűződik.
Hamar tíz óra lett, elérkezett a nyitás ideje. A kávézó nagyon forgalmas és divatos hely volt, sok gazdag vendégünk volt, akikről köztudott, hogy nem csak a kávé miatt jöttek. Csak fél órája voltunk nyitva, de már minden asztalunk megtelt. Mindenkinek megvolt az asztala, az enyémnél most fiatalok ültek. Ahogy elnéztem őket, frissen végzett egyetemisták lehettek, akiknek sikerült egy jó cégnél elhelyezkedni. Öltönyük a legjobban szabott, s már messziről éreztem a márkás arcszesz illatát. Mosolyogva közelítettem feléjük a jobb borravaló reményében.
• Szép napot, Uraim! – köszöntem nekik negédesen.
• Már biztos szép lesz. – Magabiztosan végigmértek, majd elégedetten vigyorogtak.
• Mit hozhatok?
• Én egy eszpresszót kérnék. Köszönöm. – kezdte a szőke srác, aki nagyon próbált velem flörtölni.
• Nekem csak egy tea lesz.
• Ahogy nekem is. – tette hozzá a harmadik srác is.
Halvány mosollyal az arcomon távoztam, magamban valahol őrjöngtem. Utáltam, hogy a férfiak tárgykén kezelnek, de nem volt más lehetőségem. Volt egy életszínvonalam, amiről semmi pénzért nem mondtam volna le. Azonban ezért áldozatokat kellett hoznom, mégpedig a lelkemet, ha van egyáltalán, teljes mértékben elfelejteni és élni a testem adottságaival.
Hamar elkészítettem a kívánt italokat, majd kecsesen lépkedve kivittem nekik az asztalhoz. Elmélyülten beszélgettek, csak röviden megköszönték. Amikor kivittem a számlát, a bőséges borravaló mellé még egy telefonszámot is kaptam. Eltettem, hiszen soha nem lehet tudni.
A vendégek folyamatosan váltották egymást, pihenni nem nagyon volt időm. Alig vártam, hogy lejárjon a műszakom. Szinte robotszerűen végeztem a munkám, amikor az ajtó kinyílt és önkéntelenül odakaptam a tekintetem. A srác, aki belépett, egyszerűen varázslatos volt. Soha nem láttam még ilyen karizmatikus embert. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem, éreztem, ahogy az arcom elpirult. Meg is lepődtem, hiszen régóta nem játszott az arcomon pír. Az ismeretlen bizonytalanul lépkedett a kávézóban, mintha keresne valakit. Az útja a pultig vezetett, ahol helyet foglalt.
• Helló! Mit hozhatok? – kérdeztem egy széles mosoly kíséretében
• Egy hosszú kávét kérnék két cukorral. Köszönöm – válaszul ő is rám mosolygott.
Elindultam, hogy elkészítsem a kávéját. Sokszor hátranéztem, hogy még mindig ott ül – e, nem csak a képzeletem játszik velem. Ő is sokszor rám emelte tekintetét, ami remélem pozitív jel volt a részéről. Hihetetlen jelenség volt. Sötét haja tökéletes volt, mintha a fodrásztól lépett volna ki. Barna szeme mély volt, szinte elvesztem benne. Magas, izmos alakját akármelyik modell megirigyelhetné. Hihetetlen szerencsésnek éreztem magam.
• Tessék, a kávé. Remélem ízleni fog – mondtam szerényen.
• Biztos vagyok benne, remek illata van – bókolt a srác, miközben belekortyolt. – Tényleg nagyon finom. – Miközben válaszolt, jelentőségteljesen végigmért, a finom szót pedig kellőképpen megnyomta. Arcomat megint elöntötte a pír, mikor megértettem, hogy nem csak a kávéra gondol.
Sajnos pont most volt a legnagyobb forgalom, még véletlenül sem tudtam vele beszélni. Néha – néha rápillantottam, de többre nem volt időm. Kért még egy kávét. Miközben elvette, finoman súrolta ujjaival a kezem, amitől kicsit meg is bizseregtem. Már csak egy óra volt a zárásig, amikor a tömeg végre ritkulni kezdett. Visszatértem a kedvenc vendégemhez:
• Elégedett vagy a kiszolgálással? – kérdeztem tőle incselkedve.
• Mindennel nagyon elégedett vagyok – válaszolt mosolyogva, amibe én kicsit bele is pirultam. – Szóval, meddig kell még várnom rád?
A kérdéstől nagyon meglepődtem, hiszen nem sokat teketóriázott. Nem kellett sokat gondolkoznom a válaszon, hiszen tudtam, hogy kell nekem ez a fiú.
• Egy óra múlva gyere vissza a kávézó elé – válaszoltam neki magabiztosan.
• Rendben - felelte a tünemény. – Várni foglak.

Hihetetlen lassan telt le az a hatvan perc. Gyorsan végeztem a munkám, hogy minél előbb el tudjak készülni. Szinte már udvariatlan is voltam néhány vendéggel, akik nagyon nem akarták elhagyni a kávézót, de közöltem velük, hogy záróra van. Végre lezártam a kasszát, amikor hátramentem az öltözőhöz. Vettem egy gyors zuhanyt, megmostam a fogam, majd átöltöztem. Hihetetlen boldog voltam, hogy tartottam itt egy csinos ruhát az ilyen alkalmakra. Felfrissítettem a sminkemet, a hajamat kiengedtem, ami lágy hullámokban omlott a vállamra. Felvettem a kedvenc kék mini ruhámat, ami tökéletesen kihangsúlyozta az alakomat. A lábamra voltam a legbüszkébb, beleléptem a magas sarkú cipőmbe, amitől combom még hosszabbnak tűnt.
Mielőtt kiléptem volna az ajtón, elgondolkoztam, hogy még a nevét sem tudom. Volt bennem egy minimális félelem, de ez inkább doppingolt. Nem ő az első ismeretlen férfi az életemben, de neki volt valami fura kisugárzása. Magabiztosan hagytam el a kávézót, és ő már várt rám. Elismerően végigmért, és én biztos voltam benne, hogy felkeltettem férfi vágyait.
• Szia! Most jutott eszembe, hogy bemutatkozni sem volt időm. Vivien vagyok – nyújtottam felé a kezem.
• •Örvendek Vivien. Damien vagyok. – Finoman érintette meg a kezem, ami nagyon jól eső érintés volt. – Mit szólnál egy vacsorához?
• Rendben, úgyis éhes vagyok.
Miközben az étterem felé tartottunk, kénytelen voltam sokat beszélni. Nem mintha nekem nehezemre esne beszélni, csak kicsit furcsálltam, hogy nem magát élteti. Elmeséltem neki, hogy egyedül élek Chicagoban, és hogy mennyire nem szeretem a várost. Olyan unalmasnak tűnt az álmaim városához, New Yorkhoz képest. A munkámról csak pár szót ejtettünk, azt hazudtam, hogy mennyire szeretem, hiszen nem tudhatom, hogy nem jut vissza a főnököm fülébe. Lassan odaértünk az étteremhez, ami igen nívós hely volt. Híres volt a diszkréciójáról is. Leültünk az egyik kisebb asztalhoz, majd Damien rendelt egy üveg bort. Édes nedűt választott, mintha tudná, hogy ez a kedvencem. Remek ízlése volt.
Csendben ízlelgettük egy darabig az italt, amikor elhatároztam, hogy szóra bírom:
• Annyit meséltem magamról, de rólad nem tudok semmit – mondtam neki mosolyogva.
• Mégis mire lennél kíváncsi?
• Hol születtél? Mit csinálsz itt? Mit szeretnél tenni a jövőben? – tettem fel az alapkérdéseket, amikbe nem lehet belebukni.
• Nos, Madisonban születtem, most 20 éves vagyok. Itt járok egyetemre, itt is lakom. Egyedül. Jövőben még nem tudom, mit szeretnék csinálni, egyelőre befejezni az egyetemet. – Válasza kissé betanultnak csengett, de annyira nem is izgatott.
• Mit tanulsz az egyetemen?
• Történelmet. Mindig is érdekelt a múlt. – Miközben válaszolt, finoman megérintette a kezem. Nem húztam vissza, mert jól esett az érintése
Visszajött a pincérlány, és felvette a rendelésünket. Én csak egy csirkés salátát kértem, Damien pedig Cordon Bleu-t rendelt. Csendesen megvacsoráztunk, miközben sokszor egymásra pillantottunk, tekintetem sokszor vándorolt a szabályos ajkaira. Kértünk még egy palack bort, amit el is fogyasztottunk. A vacsora végeztével elhagytuk az éttermet.
Alig léptünk ki az ajtón, amikor elhatároztam, hogy cselekedni fogok. Testemben már nagyon tombolt a vágy, így a falhoz löktem és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, és a csókja fantasztikus volt. Sokáig álltunk ott, egymás ajkaira tapadva, a kezem sokszor elkalandozott a testén az övcsatja felé. Reméltem, hogy már eléggé feltüzeltem, ezért mosolyogva váltam el a szájától.
• Mit szólnál, ha ezt inkább nálam folytatnánk? – kérdeztem tőle a vágytól bódultan. Meg sem vártam a válaszát, biztos voltam a sikerembe, így kézen fogtam, és elindultunk.
• Jó ötlet – mosolygott elégedetten.

Nem laktam messze, amiért most kifejezetten hálás voltam. Gyorsan bementünk a lakásomba, de az ajtót már lábbal löktem be. Kívántam az ajkait, így egyből lecsaptam rá. Először finoman ízlelgettem ajkaimmal, majd gyorsabb tempót követelve a nyelvünkkel is játszottunk.
Hamar a hálóban kötöttünk ki, finoman magammal húztam a franciaágyra. Damien kínzó lassúsággal szabadított meg a ruháimtól, ami már nem fedte meztelen testem. Én mohóbban vettem le róla az inget és a nadrágot. Miközben csókóloztunk, kezével a mellemet kényeztette. Éreztem, ahogy a halom a kezében egyre keményebb lesz az érintésétől, amire válaszul halk nyögés hagyta el a számat. Természetesen az én kezem sem maradt tétlen, hamar levettem róla a bokszert. Finoman megérintettem a férfiasságát, majd egész tenyeremet ráhelyeztem, és érzékien mozgatni kezdtem. Érintésemtől az ő száját is halk nyögés hagyta el.
Fantasztikus teste volt, az izomzata kidolgozott és szálkás. Bőre nagyon puha, az illata különös volt, mintha kissé kénes lenne, de mámorító. Kezemet finoman elhúzta a férfiasságáról, majd levette a fehér neműmet. Az érintése lassú volt, szinte simogató, amivel csak még inkább fokozta az őrületem. Megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy többre vágyom. Mikor megéreztem a hosszú ujjakat ölemben, a vágy egy újabb hulláma öntötte el a testemet. Tudta jól, hogy melyik a legérzékenyebb pont, így amikor rátapintott, hangos nyögés hagyta el a számat. Tovább mozgatta a kezét, amitől az orgazmusom csak fokozódott, majd testem megfeszült, mintha nem bírna már el több gyönyört. Damien nem hagyta abba a kényeztetésemet, amivel hihetetlen örömet okozott. Kipirultan és hálásan néztem rá, majd finoman eltoltam magamtól a kezét és a hátára fordítottam.
Csalhatatlan jelét láttam annak, hogy ő már készen áll, de én kényeztetni akartam. Kezemmel finoman felfedeztem az érzékeny területet, amire elégedett nyögéseket kaptam válaszul. Mikor már én sem bírtam a vággyal, elhelyezkedtem az ölében. Lassan magamba fogadtam őt, majd ritmusosan elkezdtem mozogni rajta. Ahogy közeledtem az újabb orgazmus felé, úgy követeltem a gyorsabb tempót. Az extázis hirtelen tört rám, a testem remegett ettől az érzéstől. Kapkodva szedtem a levegőt, amikor lenéztem Damienre. Tudtam, hogy ő még nem érte el a végkiteljesedést, így újra mozogni kezdtem. Néhány határozott mozdulat után ő is elérte a csúcspontot és hangosan felnyögött alattam. Elégedetten és fáradtan dőltem rá tökéletes mellkasára. Hangosan ziháltunk mind a ketten.
• Fantasztikus vagy – mondtam neki elégedetten, miközben halvány csókot leheltem az ajkaira.
• Te is, nagyon. - Megerősítésként viszonozta a csókot.
• Régen volt ilyen őrjítő élményben részem. Mintha nem is evilági lett volna.
• Hát, ez nem is volt evilági – mosolygott rejtélyesen, amire felkaptam a fejem.
• Ezt hogy érted? – értetlenül néztem rá, tudtam, hogy van valami mögöttes tartalom a szavai mögött.
• Látom, érdeklődsz az okkultizmus iránt – mutatott körbe a szobában, ahol különféle ezzel foglalkozó kiadványok voltak, valamint képek, rengeteg gyertya.
• Igen, érdekes téma. Hiszek a halál utáni életben – feleltem büszkén. Kicsit meglepett a hirtelen témaváltása.
• És hiszel a démonokban és az angyalokban?
• Persze, hogy hiszek. De rossz, hogy nem tudhatom, mi vár rám, ha vége az életnek. – mondtam kissé bánatosan. Jó lenne, tudni, hogy mire számíthatok.
• Mit szólnál ahhoz, ha én tudnám a választ? Illetve ha tudnék neked választási lehetőséget adni? –A szavaitól tátva maradt a szám. Damien csak halványan mosolygott, tudta, hogy ez lesz a reakcióm.
• Mégis mire gondolsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Kissé fura volt a dolog, a mobilom észrevétlenül előkészítettem, ha segítségre lenne szükségem.
• Arra, hogy én nem vagyok teljesen evilági. Örülnék, ha te is velem jönnél majd, ha itt az idő – mosolygott rejtélyesen.
• De hogy lehetnék veled? - Teljesen értetlen voltam. Mégis miről beszél?
• Csak akkor kapsz választ a kérdésedre, ha megtartod a titkom.
• Természetesen, nem mondom el senkinek – fogadkoztam komolyan. Mégis ki hinne nekem?
• Az én hazám az Alvilág. – Ahogy ezt kimondta, döbbent tekintettel néztem rá, de furcsa mód nem voltam ijedt. – Azért jöttem, hogy lelkeket szerezzek.
• És, az én lelkem is kell neked? És miért pont a lelkem? – tettem fel az ésszerű kérdést. Kicsit megijedtem. Lehet, hogy rám fog támadni? Vagy átváltozik valami szörnnyé?
• Azért mert te egy energikus fiatal vagy, és ez nagy előny. A lelkeddel meg amúgy sem törődsz, csak most jutott eszedbe ez az egész. Nem tudhatjuk, hogy miért van az embernek lelke, de tudom, hogy ti nem sokat foglalkoztok vele. Élitek az életeteket, de soha nem gondolkoztok el rajta, hogy van lelketek.
• Jó, értem. Most azonnal meghalok, hogyha neked adom? – kérdezetem szemlesütve. Nem akartam még eldobni az életem. Szerettem élni. Kicsit fura volt ez a lélek dolog, de hát igaza van. Nem sokat foglalkozom vele…
• Nem, dehogyis. Élsz addig, amíg meg van írva, de a lelked ebben az állapotában száll tovább.
• Az jó. – Hatalmas kő esett le a szívemről. - Ebben az esetben neked adom. Mit kell tennem? – Egyre lelkesebb lettem. Damien szavai szinte megbabonáztak.
• Egyszerű az egész. Csak ígéretet teszel, majd kezet fogunk – válaszolta mosolyogva.
• Rendben. Ígérem, hogy a lelkem a tiéd lesz a halálom után. – Határozottan kinyújtottam a kezem, hogy megpecsételjük a dolgot. Érintése kicsit perzselt, de meg sem lepődöttem, valahogy természetes volt
Miután neki ígértem a lelkem, gondolkodóba estem. A férfi, aki mellettem fekszik, nem ember, vagy nem teljes mértékben az. Ennek ellenére a legnagyobb biztonságban éreztem magam mellette, számomra nem volt differencia. Kérdezgettem pár dolgot az Alvilágról, de nem igazán akaródzott válaszolni, így nem erőltettem. Azt mondta, hogy majd meglátom idővel.
A gondolatok, a jövő újabb vágyhullámot indított el a testemben, így csókolgatni kezdtem. Ő is viszonozta a csókokat, majd pedig egymás testét kényeztettük újra. Miután kicsit csillapodtak az érzelmek, pihentünk egy kicsit. Nem szólt egyikünk sem, csak feküdtünk. Én emésztgettem a dolgot, hogy eladtam a lelkem, de nem hatott meg különösképpen. Már régen megváltam tőle, csak most tudom, hogy kinek adom. Hamarosan indulnia kellett, és én nehéz szívvel engedtem el. Megadtam a számom, bízva abban, hogy keresni fog. Búcsúzóul hosszú csókot váltottunk, majd elment.

Nem tudtam visszaaludni, annyira izgatott voltam. Nem a jövő miatt, hanem miatta. Nagyon jó volt az együtt töltött éjszaka, reméltem, hogy lesz még belőle. Nem tudom, hogy mennyi időt szán nekem a sors, de a halál után újra Damien karjaiban lehetek. Ez volt a legjobb végzet számomra, azt hiszem…


Vivien

5 megjegyzés:

Hugi írta...

Hát ez... húúú! :D
Jó volt a dolgokat Vivien szemszögéből látni.
Bár abban egy kicsit sajnálom, hogy naiv. :)
Hiszen az alvilágban nem lehet Damiennel. Sőt. Egyáltalán nem lesz minden olyan happy. Neeem?
A történet nagyon tetszeik, de ezt már mondtam. :)
A lány neve (Destiny=Végzet) nagyon találó.
Szép a fogalmazásod, jó a fantáziád.
Kiváncsían várom, hogy mi hogyan fog alakulni.
Ne húzd sokáig!!! :D
Millió pussy

Névtelen írta...

Drága Carriem!
Ide is írok, ha nem baj :)
Nagyon szuper lett. Így legalább más szemszögből is láttuk az eseményeket.
Tudod jól, hogy nagyon szívesen segítek neked, és bárkinek, ha kell :)
Lehet, hogy én is kiírok egy szavazást az oldalon, hogy megírjam-e más szemszögből is valamelyik részt :) Nem tudom igény lenne-e rá.
Nagyon szuperül írsz, csak így tovább!
Puszi: Join
Ui: Várom a kövit :)

Carrie írta...

Drágáim!
Annyira hálás vagyok, hogy írtok nekem.
Hugi: hát igen, Vivien erős egyéniség, de naiv. Ezt akár a fiatalságára is foghatnám :)Damien sok dolgot eltitkolt előtte, többek között a részleteket az Alvilágról. A lány neve nem véletlenül Destiny, örülök, hogy ez feltűnt neked.
Join: Örülök mindig, ha írsz. A szavazás jó dolog, én szíven olvasnék más szemszögből is. Igény biztos lenne rá, hiszen sok apróságra fény derülhet.
Köszönöm a kommenteket. Sokszor puszillak Titeket!

Dorothea írta...

Szia!
Nekem is nagyon tetszett a fejezet. Érdekes volt a lány szemszögéből olvasni, és tényleg nagyon naiv. A képet szerintem nagyon eltaláltad. Valami ilyesmi volt a képzeletemben is róla. :D

Carrie írta...

Drága Le Dia's Bronntanas!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat. Talán Vivien naivsága Damien titkolózásából ered. :)
Sokáig kerestem a képet róla, örülök, hogy tetszik.
Puszillak