2010. június 15., kedd

9. fejezet - Beteljesülés

Kedveseim! Most volt egy kis időm a záróvizsgáig és megírtam az új fejezetet. Remélem tetszeni fog. Megkérnék mindenkit, hogy aki elolvassa, írjon pár szót, hogy mi a véleménye. Előre is köszönöm!


Az újságosnál megálltam, hogy vegyek valamilyen lapot, amiben benne van a mai program. Bosszankodva állapítottam meg, hogy a nagy színházak vasárnap mind zárva vannak. Szinte reményvesztetten lapozgattam, amikor észrevettem, hogy az egyik amatőr társulat ma egész jó darabot ad elő. Mosolyogva mentem haza, tudva, hogy Destinynek tetszeni fog a kiválasztott darab.
Szégyelltem magam a tegnap este miatt, de nem adhattam át magam ennek az érzésnek. Szűk egy hónapomra gondoltam, hogy ezen idő alatt minél közelebb kell kerülnöm a lányhoz. Furcsán rossz érzés fogott el az időkorlát miatt, de tudtam, hogy utána már semmit nem fog jelenteni. Legalább is nagyon bízom benne…
Ledőltem az ágyra, hogy egy kicsit pihenjek, de valószínűleg elaludtam. A telefonom csörgésére riadtam fel, kapkodva nyúltam a készülék után.
• Tessék – hangom nagyon rekedt volt. A vonal túlsó végén a hívóm felkacagott, és én egyből tudtam, hogy ki az.
• Jó reggelt! Csak nem elaludtál?
• Szia, Destiny. Épp hívni akartalak … - folytattam volna, de Ő megint csak kacagott.
• Nincs semmi baj. Szóval, mit csinálunk ma?
• Színházba megyünk – hangom elég értetlennek tűnhetett.
• Hallom még nem ébredtél fel. Mit nézünk?
• Bocsi, tényleg nem vagyok túl éber. Találtam egy nagyon jó amatőr színházat, ahol az Érzelmek viharában lesz ma modern köntösben.
• Hmmm, ez tényleg jó választás. Mikor találkozzunk?
• Hétkor kezdődik az előadás, szóval hatra érted megyek.
• Már várom. Akkor megyek készülni. Szia!
• Szia! – mondtam a búgó telefonnak, mert Destiny már ki is nyomta.


Mosolyogva ráztam meg a fejem. Ez a lány egy energiabomba. Beálltam a tus alá, ami forró ölelésként simogatta a bőrömet. Addig voltam ott, amíg kellőképp el nem lazultam. Még volt egy órám a találkozóig, így lassan és nagy műgonddal választottam ki az öltözékem. Abból, amit még az Alvilágban tanultam az emberi életről, tudtam, hogy a színház egy elegáns hely. Próbáltam az alkalomhoz illően öltözni, ezért a választásom egy világosszürke öltönyre és egy fekete ingre esett. Még mindig volt fél órám, de inkább elindultam. Útközben vettem pár szál nárciszt, és lassan elsétáltam Destiny lakásához.

Az épület elé érve a karórámra pillantottam és láttam, hogy épp időben érkeztem. Megnyomtam a kaputelefont, amit pár pillanat múlva Destiny fel is vett.
• Damien, két perc és lenn vagyok. Sietek.
Ezzel ő le is rendezte, én pedig türelmetlenül vártam rá. Amint bő öt perc múlva kilépett az ajtón, egyszerűen ledöbbentem. Mindig elámultam a szépségén, de most szóhoz sem jutottam. Gyönyörű haját laza kontyba tűzte, szemét vékony tusvonallal tette hangsúlyossá, ajkait pedig vörös rúzzsal tette még ellenállhatatlanabbá. Ruhája, ami ugyanolyan színben pompázott, mit a rúzsa, finoman körbeölelte az alakját, teljes mértékben kihangsúlyozva azt. Formás, hosszú lábait egy halvány magassarkúba bújtatta. Elismerően néztem végig rajta, mire ő zavartan tekintett rám, arcát elöntötte a pír.
• Nem tetszik? – kérdezte félénken. – Át is öltözhetek, ha gondolod …
• Nem gondolom – feleltem neki mosolyogva. – Egyszerűen ellenállhatatlan vagy. Erősen koncentrálok arra, hogy ne szaggassam le rólad most azonnal.
• Akkor jó. – Arca felragyogott, majd belém karolt és finom csókot nyomott az ajkaimra.
Azonnal viszonozni akartam, persze sokkal nagyobb intenzitással, mire ő elhúzódott tőlem és halkan nevetett.
• A rúzsom … Nem száz százalékig csókálló.
Vele együtt nevettem, miközben próbáltunk fogni egy taxit. Nagy nehezen sikerült leinteni egyet. A sofőr végig Destinyt figyelte, amibe én hamar beleuntam, így kapott tőlem egy igen csak gonoszra és fenyegetőre sikeredett nézést, amitől egyből az útra koncentrált.
Út közben közel hajoltam hozzá, szerettem volna magam mellett tudni. A nyakához hajoltam, hogy beszívjam az édes illatát, majd csókolgatni kezdtem. Finoman megborzongott az érintésemtől, tudtam, hogy ő is annyira szeretne velem lenni, mint én vele.
• Damien – hangja rekedtes volt, szeme csillogott a vágytól. – Ha ezt nem fejezed be azonnal, akkor nem színházba fogunk menni.
Elég volt egyetlen pillantás az arcára és tudtam, hogy ő sem vágyik arra, hogy több órát töltsünk azzal, hogy megnézzünk egy darabot.
• Uram – szóltam a sofőrnek udvariasan. – Lenne kedves inkább az 54. utca felé venni az irányt.
• Természetesen.
Ahogy a kocsi elkanyarodott, végig egymás kezét fogtuk, és elmerültünk a másik tekintetében. A vágy, mely körülvett minket, szinte megperzselte a levegőt. Alig vártam, hogy végre kiszálljunk a járműből és a karjaim között tarthassam, megcsókoljam.


Szótlanul léptünk be Destiny lakásába. Nem engedtük el egymás kezét, ő finoman maga után húzott a hálószobába. Megállt az ágy előtt, félve pillantott rám a szempillái mögül. Az állánál fogva finoman megemeltem a fejét, hogy elmerüljek gyönyörű zöld szemeiben.
• Szeretlek Destiny – Nem gondolkodtam, miközben kimondtam, de éreztem, hogy meg kell tennem. Kikívánkozott belőlem ez az érzés, és most, hogy szabad utat adtam neki, tudtam, hogy nincs megállás.
• Én is szeretlek – hangja kissé fátyolos volt, de a szemében láttam a lángoló szerelmet.


Nem bírtam magam tovább türtőztetni, a szám lecsapott az ajkaira, szinte követelőzően csókoltam. Ajkaink vad táncot jártak, mintha vége lenne a világnak, és soha többé nem érezhetnénk egymást.
A karjaimba kaptam és finoman lefektettem a hatalmas franciaágyra és fölé gördültem. Szenvedélyesen csókoltuk egymást miközben egyre inkább szorítottuk a másikat. Soha nem lehetünk elég közel egymáshoz. Meg akartam tőle kérdezni, hogy biztos – e a dologban, hogy tényleg szeretné – e, de elég volt belenézni a szemeibe, és tudtam a válaszát.
A szám a nyaka vonalát követte, egészen a válláig. Bőre nagyon puha volt, illatától teljesen elbódultam. Finoman és lassan megszabadítottam a ruhájától, csak egy kis selyem alsónemű volt rajta. Kezem és a szám bebarangolta az egész felsőtestét hosszan elidőzve a mellein. A halmok tökéletesek voltak, pont a tenyerembe illett. Kényeztetésem hatására felduzzadtak a vágytól, Destiny száját halk nyögések hagyták el. Egyre lejjebb haladtam, a hasát hintettem be csókokkal, miközben kezemmel végigsimítottam a hosszú és feszes combokon. Mellkasa gyors ütemben emelkedett, ahogy a levegőt kapkodta. Nem akartam elsietni semmit, pedig legszívesebben azonnal magamévá tettem volna. Az alsóneműjét a fogammal húztam le róla, de Destiny nem bírt magával, és segített megszabadítani magát az utolsó akadálytól. A bokájától kezdve kezdtem el csókolgatni, egyre feljebb haladva, majd amikor elértem a csípőjét a másik lábát csókoltam végig.
• Kérlek – hangja alig volt több mint egy suttogás az elfojtott vágytól, - nem bírom tovább.
Felült, miközben vetkőztem, Destiny szinte letépte rólam a ruhát. Amikor lekerült az ingem, hosszan elidőzött a mellkasomon, simogatva, csókolgatva azt. A nadrág is hamar lekerült rólam, ahogy az alsó is. Elégedetten mértük végig egymás testét. Férfiasságom már készen állt arra, hogy eggyé váljunk. Destiny visszafeküdt az ágyra, majd elhelyezkedtem fölötte, térdemmel kissé széttártam a lábát, majd egy erőteljes és határozott lökéssel összeforrasztottam a testünket. Mindkettőnkből elégedett nyögés tört fel, majd megmozdította a csípőjét, jelezve, hogy milyen ritmusra vágyik. Annyira vágytunk egymás testére, hogy a gyönyör kapuját rövid időn belül egyszerre léptük át.


Zihálva feküdünk az ágyon, Destinyt a mellkasomra vontam. Mikor felnézett rám, láttam a szemében a szerelmet, a csodálatot. Én is így gondoltam rá, csak ő nem tudta, mennyire megváltoztatta az életem. Tisztában voltam vele, hogy már csak egy hónapunk van hátra, Damoklész kardja fenyegetően lebegett a fejem felett, de most nem érdekelt. Itt van velem és csak ez számít. Ha elkárhozom, legalább úgy teszem, hogy szerettem valakit és ő is viszont szeretett engem.


Este egymás karjaiban aludtunk el, olyan jól aludtam, mint még soha. Reggel ragyogó mosolyára ébredtem, mintha a Napba néztem volna. Apró csókot nyomtam az ajkaira, majd ijedten pillantottam az órára.
• A francba! Elkésem! Ma hétfő van és dolgozni kell menni.
Kipattantam az ágyból és elkezdtem magamra rángatni a ruháimat, de két kis kéz megakadályozott.
• Ne siess annyira – arcán huncut mosoly volt. – Szóltam tegnap a mamának, hogy ma nem mész dolgozni. Ő tudja, hogy mi van kettőnk között. Azt mondta, hogy menjünk el hozzánk és beszéljünk a papával.
• Komolyan? – szemöldökömet felhúztam, majd visszafeküdtem mellé az ágyra.
• Igen, ő nagyon kedvel téged. Csak az a baj, hogy ezzel az állásodat teszem kockára. Ha szeretnéd, akkor nem szólunk a papának …
Számmal tapasztottam be az övét, mert felesleges volt a beszéd. Akarom őt mindenképp, nem érdekel a munka.
• Destiny, szeretlek, úgy, mint soha senkit. A munka fel sem ér veled. Te vagy a legfontosabb.
• Én is szeretlek – szorosan hozzám bújt, majd apró csókokkal hintette be az arcom.
Ezért a tüneményért bármit feladnék. Sajnos a boldogságom beárnyékolja, hogy az apja lelkét meg kell szereznem, de valami belül azt súgja, hogy így könnyebb lesz, mint a cégen belül. Cole nagyon ki fog akadni, de majd hazudok neki valamit.
• Délutánig még van időnk, van ötleted, mit csináljunk addig? – kérdezte huncutul, miközben kezével a mellkasom simogatta.
• Hát, van egy – két ötletem.
Hangosan felnevetett, mikor csiklandoztam, és folytattuk azt, amit tegnap este elkezdtünk.

4 megjegyzés:

Hugi írta...

Drága Carrie!
Hááááát...
Levegőhöz kell jutni.
Egyszerűen isteni volt.
Annyira aranyosak együtt (ezt már lehet hogy vagy ezerszer mondtam de akkor is ez van)
Végre beteljesedhetett a szerelmük, és ez csodálatos volt.
Már alig vártam ezt a részt, és kitágult szemekkel olvastam végig.
Imádtam/imádom!!!

Remélem amilyen hamar csak tudod folytatod, bár tudom hogy most jönnek a nehezebb napok a vizsgára, szóval...

Na mindegy.
A lényeg az hogy nagyon de nagyon tetszett, és csak így tovább :)

Sok puszi

Névtelen írta...

Szia Drága!
Nagyon, de nagyon jó lett! Gratula!
Már nagyon vártam, hogy végre összejöjjenek... HURRÁ! :)
Annyira aranyosak együtt, és olyan jó lenne, ha együtt tudnának maradni :)
Látom a húgod megelőzött, így csak a második lettem XD
Várom a kövit.
Puszi: Join

Crystal írta...

Szia, Carrie! :)
Jaj, de vártam már a következő részt.
Szóltál, hogy most romantikusabbra veszed és egész jól viseltem... xD
Na jó, tényleg édesek voltak így együtt... :)
Légyszi ne árnyékold be mindig az örömü(n)ket! >:)
Megint hoztad a formád. Ez is fantasztikus lett. Egre kíváncsibb leszek. Vajon happy end lesz?
Jaj, várom már a következőt! Jó munkát hozzá!
(És légyszi néha látogass fel msn-re is... *boci szemek*)
Puszi: Crystal ^^

Carrie írta...

Kedveseim!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a kommenteket.
Hugi, örülök, hogy tetszett a fejezet. :)
Join, én is szeretem őket együtt, de még ki tudja, mit hoz a sors :D
Crystal, annyira nem is lett csöpögős, mint ahogy elképzeltem :D Köszönöm a dicsérő szavakat.

puszillak Titeket, és köszönöm!